Gyógyszerpiac
A gyógyszerészek nem hurráoptimisták
Bár gyógyszerfronton mindenki a maga lovát dicséri, nincs minden rendben Mikola Bálint szerint.

Merésznek tartja azokat a kijelentéseket dr. Mikola Bálint, a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének elnöke, miszerint örvendetesen növekszik a patikai árrés-színvonal, csökken a veszteséges patikák száma, mérséklődtek a tartozások a nagykereskedők felé, s hogy az ágazat elindult a konszolidáció útján. Hogy tényleg kevesebbe kerülnek-e a gyógyszerek, tartós-e a gyógyszerbiztonság és általában béke van-e a gyógyszerellátás területén, az főleg a számok és a tények tükrében derül ki.

A Weborvosnak nyilatkozó elnök szerint a közelmúltban elhangzott kijelentések, értékelések kapcsán elgondolkodtató, hogy valóban hányféle módon, milyen szemüvegen keresztül és milyen információforrásokra épülve értelmezhető az „igazság". Mint mondja, meglehetősen multifokális szemüveg kell ahhoz, hogy mindezt így lássuk. (Megjegyzi: ma egyébként is általános jelenség, hogy mindenki maga végzi el a saját értékelését, amiről rendre az világlik ki, hogy teljes a siker, ennél jobban már nem lehetett elvégezni a feladatot.)

A számok önmagában semmit sem jelentenek, szögezi le. Csökkenthetjük ugyanis közel kilencszáz támogatott készítmény árát április elsején, ha abból tízegynéhány medicina brutális mértékű árcsökkenése takarja be az (érintett készítmények kapcsán) árbevétel közel felét, míg több száz készítmény forgalma elenyésző. Mindez igaz, az állítás és az ellenkezője is. Legfeljebb szubjektív, vagy nem korrekt.

– Azzal, hogy a vaklicit csökkenti a támogatott készítmények árát, nem is lenne még gond. Ennek következtében, alacsonyabb árfekvésük lévén valóban lejjebb, ezáltal magasabb árrés-tartományt felmutató degresszív árrés-sávba kerülnek, ami növeli a bruttó árrés-színvonalat. Pontosan ugyanez a helyzet a generikus helyettesítéssel. Mindkét intézkedés viszont csökkenti az árbevételt, és erősen alacsony szinten tartja az árrés-tömeget. De ez utóbbit már nem említi a kommunikáció. Pedig a patika nem árrés-színvonalból, hanem forintból gazdálkodik, vásárol és tart biztonságos gyógyszerkészletet, ügyeletet lát el, gondozást és szűrővizsgálatokat végez, s mindehhez biztosítja a kvalifikált szaklétszámot. Természetesen etikusak vagyunk, csak a medicinákat, a gyógyszertár számláit és a béreket nehéz etikával kifizetni. Mindezt folyamatosan fejlesztve és a biztonságot fenntartva – fogalmaz dr. Mikola Bálint.

Bár jól hangzik, hogy csökkent a patikák tartozása a nagykereskedők felé, ám a nagykereskedők mást állítanak. Kinek van igaza, teszi fel a kérdést a MGYSZ elnöke. Valóban kevesebb a patikai kinnlevőség, de a forgalom még jobban csökkent. Így valójában kimutathatóan növekedett a tartozásállomány. Valóban csökkent a patikák száma. De hol is? Kisvárosokban, kistelepüléseken, ahol a jelentős mértékben állandó pacienskör okán a gyógyszertár valóban a népegészségügyi központ szerepét tölti be. És miért szűnik meg? Általában nem azért, mert elment a gyógyszerész kedve a hivatástól, teszi hozzá keserűen.

A betegeket leginkább érintő kérdésben, miszerint kevesebbe kerülnek a gyógyszerek, nem lehet általánosan fogalmazni az elnök szerint. Nem mindegy, mely gyógyszerekről van szó, és az sem, hogy mihez viszonyítjuk a „kevesebbet", hogy milyen a terápiás hatékonyság. Úgy véli, érdemes lenne minderről analízist készíteni, és megnézni a nem támogatott készítmények terápiás térnyerését, és ezek árának dinamikus növekedését.

– A gyógyszerészi kar örül a generikus helyettesítési díjnak és a szolgáltatási díjnak, ám ezek ellenére a gyógyszertár-működtetéséhez szükséges fedezet nincs biztosítva, ugyanis ezeknek a juttatásoknak a mértéke még csak az ügyeleti ellátás költségeit sem takarja be – szögezi le. – Ugyanakkor számtalan új költségelem terheli a gyógyszertári működtetést. Sorolhatjuk a mégiscsak ránk hárított, évi többszázezres kihatású banki „forgalmi különdíjat", az elektronikus számlázás kapcsán ránk háruló adminisztrációs tevékenységet, az online pénztárgépek bekötését és fenntartását, az egyre bővülő szakmai tevékenységhez tartozó dokumentálást, a biztonságos gyógyszerkészlet fenntartásával összefüggő, valamint a várható létszámfejlesztéssel keletkező költségeket. És még sok mást is lehetne sorolni, de nem érdemes. Gyűjtsünk tulajdonrész-visszavásárlásra, még ha igen kedvező kamattal is, és vállaljunk évtizedre ható törlesztést, miközben igazán nem tudjuk, végig tudjuk-e vinni, már nem is azt nézve, megéri-e.

Mikola Bálint szerint az ágazat megkapta a kormányzati figyelmet, ám helytelennek tartja a tények felszínes vagy szubjektív bemutatását, ugyanis az nem tudja feledtetni a valóságot.

Nyomtatás
Vissza